Minden családnak vannak történetei.
Olyanok, amelyekről szívesen mesélnek.
És olyanok is, amelyekről inkább hallgatnak.
Van, akinek a neve gyakran előkerül.
És van, akinek a neve soha.
Mintha nem is létezett volna.
Pedig attól, hogy valakiről nem beszélünk, még a családi rendszer része marad.
A családállítás szemlélete szerint azok a családtagok, akiket valamilyen okból kizártak, elfelejtettek vagy megtagadtak, gyakran láthatatlan hatással lehetnek a későbbi generációkra.
KIK LEHETNEK A KIREKESZTETTEK?
A kirekesztés mindig tudatos.
Néha egy családtagról azért nem beszélnek, mert túl fájdalmas a története.
Lehet ő:
- egy korán elhunyt gyermek,
- egy abortált vagy elvetélt magzat,
- egy korábbi házastárs,
- egy családtag, aki börtönbe került,
- egy alkoholbeteg hozzátartozó,
- egy kitagadott rokon,
- vagy valaki, akire szégyenként tekintett a család.
A RENDSZER EMLÉKSZIK
A családi rendszer különös módon működik.
Amit el akarunk felejteni, az sokszor nem tűnik el.
Csak láthatatlanná válik.
És ami láthatatlan, gyakran annál erősebben hat.
A családállítás során gyakran tapasztalható, hogy egy későbbi generáció tagja tudattalanul kapcsolódik egy kirekesztett családtaghoz.
Mintha a rendszer azt mondaná: „Ő is közénk tartozik”
MILYEN JELEI LEHETNEK ENNEK?
Előfordulhat, hogy valaki:
- megmagyarázhatatlan szomorúságot érez
- kívülállónak érzi magát a saját családjában
- nehezen találja a helyét a világban
- olyan élethelyzetekbe kerül, amelyek hasonlítanak egy korábbi családtag történetére
- vagy olyan terheket hordoz, amelyeknek nem látja az eredetét.
Természetesen ezeknek számos oka lehet.
A családállítás azonban olykor olyan összefüggésekre mutat rá, amelyek első pillantásra nem láthatók.
AMIKOR VALAKI HELYETT ÉLÜNK
A rendszer egyensúlyra törekszik.
És néha úgy próbálja visszahozni a kirekesztett családtagot a család emlékezetébe, hogy egy későbbi leszármazott tudattalanul azonosul vele.
Nem ugyanazt az életet éli.
Nem ugyanazok az események történnek vele. De hasonló érzéseket hordozhat.
Hasonló nehézségekkel találkozhat.
Mintha valami idegen történet szövődne bele a sajátjába.
A KIREKESZTÉS ÁRA
Amikor egy családtagot kizárnak, azzal gyakran nemcsak őt vesztik el.
Hanem a történetének egy részét is.
A fájdalmát. A veszteségét. A helyét a családban.
És amit nem látunk, azt sokszor egy későbbi generáció próbálja megmutatni.
Nem tudatosan. Hanem a saját életén keresztül.
A GYÓGYULÁS NEM A MÚLT MEGVÁLTOZTATÁSA
A múltat nem lehet átírni. Ami megtörtént, megtörtént.
A családállítás célja nem az ítélkezés. Nem a hibák keresése.
Hanem annak a felismerése, hogy minden családtagnak helye van a rendszerben.
Annak is, akiről nem beszéltek.
Annak is, akit elfelejtettek.
Annak is, akit valaha kizártak.
Mert ami a helyére kerül, annak már nem kell a háttérből hatnia.
TALÁN A TE CSALÁDODBAN IS VAN EGY ELFELEDETT TÖRTÉNET
Lehet, hogy a családi fényképeken nem szerepel.
Lehet, hogy a nevét sem hallottad soha.
Mégis előfordulhat, hogy a története ma is jelen van.
Nem azért, hogy terhet jelentsen. Hanem azért, hogy végre láthatóvá váljon.
SZERETETTEL VÁRLAK:
Ha úgy érzed, hogy az életben visszatérő helyzetek, kapcsolati nehézségek vagy megmagyarázhatatlan érzések jelennek meg újra és újra, érdemes lehet mélyebben is ránézni a családi rendszered működésére.
EGYÉNI CSALÁDÁLLÍTÁSRA ÉS KONZULTÁCIÓRA SZERETETTEL VÁRLAK!
AMIRA – Az utad támogatója